lányomnak. 2018.
2021 április 12. | Szerző: Mozsolka
elvitte a nyári szellő, egy lenge fuvallat
hol volt hol nem. holnemvolt kislány volt
az enyém volt.
és ahogy az augusztusi csillagok úgy utazott,
volt és nem,
láttam és nem
hittem és nem
tudtam és nem.
Április 12.
2021 április 12. | Szerző: Mozsolka
Lassan el kell temetnem a veled kapcsolatos vágyaim, és berendezkedni valami újra. Megrémít az élet. Megrémít, hogy mihez kezdjek egy omladozó házzal, egy kamasszal. És nem csak azt kell téglánként újraépíteni, hanem magam is.
43 éves vagyok. 5 hónapja szingli vagyok. Egyedül vagyok. Anya vagyok. Gyógyulóban vagyok.
Van, amikor összetörnek a tükrök. Látni magam megsemmisülve, elveszni, sírni, aztán nem sírni, dühöngeni, részegre inni, megint sírni, aztán soha többé nem sírni. Itt vagyok az életem derekán, amikor már valami örökre elszakadt és még nem tudom mi épül. Tudom, most az erőgyűjtés a legfontosabb, a szépség új esszenciájának megtalálása, újragondolni mindent. Olvasom a sok öngyógyító posztot, oldottam karmát, pici darabokból szedem össze magam. Lefeküdtem valakivel. Odaadtam a testem egy kis figyelemért. Meghasonultam. megtört a hitem, mert hazudtál évekig, évekig altattál. Az mondtad minden jó és hittem neked. Úgy hittem benned, mint saját magamban kellett volna. Ígértél, hazudtál és becsaptál. máshova vitted az energiát, elfordultál és azt mondtad, minden jó lesz. Gyáva vagy és én is gyáva voltam. Gyáva voltam észrevenni, hogy ez így nem oké, hogy a mosoly nem nekem szól már. Eltávolodtunk. Mikor azt hittem tenyerén hord az élet, rájöttem, hogy a kézfején kapaszkodtam végig. Megaláztál, annyira hogy a nő megsemmisült bennem. Belerúgtál a lelkembe, akkor amikor a legjobban fájt. Ha a szomorúság végtelen, akkor belemerültem piszkosul. Néha, csak üvölteni tudnék, hogy elég. Legyen már vége. Barátként szeretnél elválni, sokáig én is azt szerettem volna és minden lépésemet félresöpörted. Már nem akarok a barátod lenni többé, mert az voltál már nekem és a szerelmem is voltál, nem akarok senkid sem lenni.
………………………………………………..
Néha kisüt már a nap, látok egy madarat , ahogy boldogan száll és elhiszem, hogy valahol ezen a földön valaki csak arra készült egész életében, hogy megtaláljon, nem hagy elveszni, hogy valaki őrködik felettem és vigyáz rám örökké.
Imádság
2019 május 3. | Szerző: Mozsolka
Mi babánk, ki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod;
ha meglett volna a te akaratod
nem ott a mennyben, hanem itt a földön is.
Akkor mindennapi kenyerünk nem lenne savanyú ma;
és megbocsátanád a vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk,
az ellenünk vétkezőknek;
amiért kísértésbe vittek,
de nem szabadítottak meg a gonosztól.
Ámen
Kedvesnek
2019 március 1. | Szerző: Mozsolka
Ha pillangó lennék
arcodra most rácsüccsennék
kedves
csókot lopnék mézes nektárt
szívószálas édes lekvárt
kedves
röppennék én ide-oda
jobb karodra, bal arcodra
kedves
nem félnék, ha megijednék
lelked mélyén begubóznék
kedves
Gábornak
2019 február 9. | Szerző: Mozsolka
Majd, ha nem mozdul a világ,
a lélegzetem halkul
már nem dobban semmi
ugye a kezem nem fogod elengedni?
Majd, ha a dallam édesbússá válik
az idő elfut és itt hagy
minden szét akar esni
ugye a kezem nem fogod elengedni?
Majd, ha öreg ráncos leszek
a lelkem menne már
csak miattad akar maradni
ugye a kezem nem fogod elengedni?
Ugye soha…..?
EGY
2019 január 11. | Szerző: Mozsolka
ott vagyok mindenhol
ott vagyok mindenkor
ezer milliárd bolygóban
ezer milliárd galaxisban
benned és mindenkiben
benned és senkiben
az egyben és végtelenben…
Ámen
Bátyámnak…..
2018 november 3. | Szerző: Mozsolka
Már a semmi pihen pattant szíved alatt.
guruló könnycsepp a szemed ….
nincs több ez volt az utolsó
ó de letörölném
most újra meg újra
most gyónom az éjjelt
a legyen már vége érzést
hogy keskenyedő cimpád szuszogását nem hallgattam végig
nem értettem miért mondod:
haza, testvér, haza.
Bár, vittelek volna hátamon, bár cipeltelek volna haza
bár vittelek volna haza……..
Hogyan?
2018 szeptember 16. | Szerző: Mozsolka
Hogyan gyászold meg, aki nincs, aki 10 éve már megszülethetett, de mindvégig csak gondolat maradt. Hogyan temesd el, ha nincs test, csak tudod, hogy volt egy lélek, aki benned élt és ragaszkodott az élethez. Hogyan legyél vidám és erős, ha mindenki elvárja, de belül összeszakadsz. Cipelni egy döntés súlyát és megbocsájtani a sorsnak, Istennek és legfőképp magadnak. Hogyan éld túl a napokat és töltődj az életből, hogyan lásd meg újra csodát és hogyan temesd el az álmaid? Mi nők, ezt hogyan éljük túl?
Búcsú
2013 december 12. | Szerző: Mozsolka
A lelkem akarom gyógyítani, mert beszélni nem tudok róla. Elfogadni, megérteni a döntések a “pillangó-hatások” sorozatát, amely ahhoz vezetett, hogy mi maradtunk, te mentél. Hogy hiányzol-e? Piszkosul. Hogy megértelek-e? Nem tudom. Beszélek, de nem válaszolsz. Apu, hogy hiányzol-e? Piszkosul…..
Búcsú
L’ Adieu
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
/Guillaume Apollinaire/
az eljövendőmnek.
2021 április 16. | Szerző: Mozsolka
Ha pokolba készülsz
alászállok,
ha a mennybe kinyitom az ajtót,
amikor a föld a cél veled tartok.
minden szusszanásod belélegzem
a csöndben hallgatok,
a könnyben gurulok,
veled vagyok.
ha elvesznél megtalállak.
….
Táncoljunk
7 napig vadságban
lágyságban, esőben, szélben, hogy kimosson
tisztuljunk mocskosan
szeressünk szépen
bántsunk, bánjunk
érezzünk, dobbanjunk
éljünk, legyünk.
Sírjunk, nevessünk.
csábítsunk, féljünk
együtt.
…..
Elrohan az idő,
félek nem talállak
nyomott percekben
pöffeszkedik a magány
te is keresel,
vagy csak én
vágyom rád?
Oldal ajánlása emailben
X