Április 12.

2021 április 12. | Szerző: Mozsolka |

Lassan el kell temetnem a veled kapcsolatos vágyaim, és berendezkedni valami újra. Megrémít az élet. Megrémít, hogy mihez kezdjek egy omladozó házzal, egy kamasszal. És nem csak azt kell téglánként újraépíteni, hanem magam is.

43 éves vagyok. 5 hónapja szingli vagyok. Egyedül vagyok. Anya vagyok. Gyógyulóban vagyok.

Van, amikor összetörnek a tükrök. Látni magam megsemmisülve, elveszni, sírni, aztán nem sírni, dühöngeni, részegre inni, megint sírni, aztán soha többé nem sírni.  Itt vagyok az életem derekán, amikor már valami örökre elszakadt és még nem tudom mi épül. Tudom, most az erőgyűjtés a legfontosabb, a szépség új esszenciájának megtalálása, újragondolni mindent. Olvasom a sok öngyógyító posztot, oldottam karmát, pici darabokból szedem össze magam. Lefeküdtem valakivel. Odaadtam a testem egy kis figyelemért. Meghasonultam. megtört a hitem, mert hazudtál évekig, évekig altattál. Az mondtad minden jó és hittem neked. Úgy hittem benned, mint saját magamban kellett volna. Ígértél, hazudtál és becsaptál. máshova vitted az energiát, elfordultál és azt mondtad, minden jó lesz. Gyáva vagy és én is gyáva voltam. Gyáva voltam észrevenni, hogy ez így nem oké, hogy a mosoly nem nekem szól már. Eltávolodtunk. Mikor azt hittem tenyerén hord az élet, rájöttem, hogy a kézfején kapaszkodtam végig. Megaláztál, annyira hogy a nő megsemmisült bennem. Belerúgtál a lelkembe, akkor amikor a legjobban fájt. Ha a szomorúság végtelen, akkor belemerültem piszkosul. Néha, csak üvölteni tudnék, hogy elég. Legyen már vége. Barátként szeretnél elválni, sokáig én is azt szerettem volna és minden lépésemet félresöpörted. Már nem akarok a barátod lenni többé, mert az voltál már nekem és a szerelmem is voltál, nem akarok senkid sem lenni.

………………………………………………..

Néha kisüt már a nap, látok egy madarat , ahogy boldogan száll és elhiszem, hogy valahol ezen a földön valaki csak arra készült egész életében, hogy megtaláljon, nem hagy elveszni, hogy valaki őrködik felettem és vigyáz rám örökké.