Hellinger

2010 szeptember 5. | Szerző: Mozsolka

 Annyira izgatott mindig, amit a Hellinger családállításról írtak, hogy nekem is ki kellett próbálnom. Hát nem semmi élmény volt az tutti. Még most is borsódzik tőle a hátam. Nem, nem volt félelmetes, inkább, hogy is mondjam-fura. Bár ez sem a legjobb kifejezés. Ideges voltam, tétova, haragos, pedig nem is nekem állítottak. Még mindig kicsit szkeptikus vagyok, de belevágok, miért ne? Veszteni valóm lenne? Bár, szó se róla, mióta jártam a pokolban, inkább maradok még a földön…

http://www.hellingerintezet.hu/h-csaladfelallitas.html

 

Elmélkedés az idő múlásáról

2010 szeptember 3. | Szerző: Mozsolka

Valahogy nem érzem magam a réginek, pedig még 2 évem van arra, hogy minden sejtem teljesen kicserélődjön. Új bőr, új haj, új arc, új én?

Kicsit öregebb, kicsit fáradtabb, kicsit ráncosabb vagyok ma, de ma még én vagyok….

Ősz

2010 szeptember 1. | Szerző: Mozsolka

 

Sárga fény fakul a földön,

 

fekete buggyan gyengéden rá,

 

s ahol az ezüstös fény elhalkul a fákon,

lassan szétmállik és elporlad a nyár.

 

© Mozsolka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

nincs komment - Szólj hozzá Te is!

Címkék:

nem felejtettelek el

2010 szeptember 1. | Szerző: Mozsolka

Szomorú és borongós, az idő, nem is tudom, emlékszem-e arra, hogy valaha is ennyire fáztam volna. Bár az elme csuda dolog. Az emlékek néha tódulnak benne, néha csak halkan motyognak, hogy itt vagyok. Emlékszem rád is. Találkoztunk, egy helyen éltünk… Néha bírkóztunk, az idővel, bárcsak több lenne.  Aztán meg kergettük, hadd szaladjon. És rohant rohant. mi meg nevettünk, sírtunk…

Szomorú és borongós, az idő, nem is tudom, emlékszem-e arra, hogy valaha is ennyire fáztam volna….

személyes

2010 augusztus 29. | Szerző: Mozsolka

Gondolom, azt hitted ma kimarad a jó éjszakát, meg a többi, hát nem, Fel szerettem volna tölteni egy-két festményt Fridától, de majd legközelebb. Holnap itt leszel? Várlak:

Puszi:

Mozsolka

elmélkedés a tükör előtt

2010 augusztus 29. | Szerző: Mozsolka

 Emlékszel, mikor 13 évesen kiserkent a bajuszom? Ha már akkor tudtam volna festeni, na, jó most sem tudok, én lehettem volna a második Frida. Micsoda csodálattal adóznának nekem az emberek. Irigyelnék azt a fekete pihét a szám felett, -a védjegyem lenne, és minden elfuserált és nem fuserált művész is ilyent akarna, de csak egy lenne, az igazi, az enyém, mert levédetném, igen ez lenne a védjegyem. És úgy hívnának….. A BAJSZOS. De sajnos nem vagyok festő, valami szikrácska lobbant bennem kamasz koromban, de ifjonti éveimben, (ez nagyon szépen hangzik), hamar el is hamvadt….. Így marad a gyanta, meg a tükör, hogy eltüntessem a tesztoszteron túlburjánzásomnak nyomait.

első este

2010 augusztus 28. | Szerző: Mozsolka

 Harminc múltam, na jó, harminckettő, mindjárt harminchárom… hat ráncom van, kenem őket (már kétszer bekentem, látható a változás hihihi) egy kutyám, egy macskám, egy gyerekem… Nem, nem veszem számba az életem, sajnos rághatatlan massza jelenleg, tehát, nem az következik. Nem is Bridzsit Jónsz vagyok, nem-nem dohányzom, nem vagyok divatikon szingli. Én csak írogatni szerettem volna, az sem igazán érint, ha nem olvassa senki, csak te… 

Mert csak….

Mára ennyi. Forog az agyamba pár frappáns epilógus, te is ismered a…, jaj tudod, min is röhögtünk annyit? na ja… persze már megint nem jut eszembe. Ismersz.

 Szóval jó éjszakát, neked, álmodj nagyon szépeket! 🙂

Találkozunk holnap is?